Hajtáshosszok vizsgálata

Hajtáshosszok vizsgálatának jelentősége

A faegyedek hozamát, fatérfogat növekedését, évi folyónövedékét hosszabb életciklus esetén a faegyed mellmagassági átmérőjének (1,3 m magasságban mért átlagos törzsátmérő), és a famagasság mérésével, ezen adatokat felhasználva, az egyes fafajokra jellemző alaki tényező alkalmazásával, képletek alapján számíthatjuk, fatömeg táblákból olvashatjuk ki. Az ipari ültetvények esetében a megszokott, erdőgazdálkodási művelés alatt álló erdőgazdálkodásba tartozó faállományok esetén használt megoldás nem alkalmazható egyrészt a faj/fajta-specifikus alaki tényező, másrészt a korcsoportok miatt. Az ipari ültetvényeket maximum 20 éves vágásfordulóval kezeljük, és ebből adódóan fontos tudnunk, hogy 1-5-10-20 évesen milyen faanyagmennyiség keletkezik 1 ha szántó területen, mivel minden ökonómiai számítás egyik alapadata ez. A kutatásba vont klónok A4A, AF2, AF16, AF18 új klónoknak számítanak, ezekre vonatkozóan még nem dolgoztak ki fatérfogatfüggvényeket, amik a kellő pontosságú fatérfogatmeghatározást biztosítanák. Az 1-2 éves egyedek esetében a hozam vizsgálatára a fő hajtások hosszának megmérése ad megfelelő információt és összehasonlítási lehetőséget az egyes klónok között. A telepítésnél alkalmazott karó dugványból adódóan is a hajtáshossz mérése biztosíthat csak az első 1-2 évben becslési lehetőséget, összehasonlítási lehetőséget, mivel a karó dugványból ~80 cm-es szakasz a föld felszíne felett van, a fő hajtás nem feltétlenül a dugvány felső vágáslapja közeléből indul, így az egyedek teljes magassága nem adna értékelhető eredményt. 

Hajtáshosszok vizsgálatának kivitelezése

A hajtáshosszok mérését az első és a második vegetációs időszakot követő nyugalmi fázisban végeztük el, amikor az első, illetve a második  vegetációs időszaki növekedés teljesen leállt. A méréseket minden kísérleti területen klónonként végeztük el. Klónonként 240-240 egyednek mértük meg a hajtáshosszát, úgy, hogy a kialakított a, b, c kísérleti parcellák mindegyikéből 80-80 egyedet mértünk. A mérésre szánt egyedek kijelölésénél figyelembe vettük, hogy a mintába szélső sort ne vegyünk bele, csak belső sorokat, illetve teljes szakaszokat mérjünk. Az egyes szakaszokban a nem élő (elfagyott, eltörött stb.) egyedeket természetesen nem vontuk bele a vizsgálatba. A méréseket mérőléccel, illetve colstokkal végeztük. A mérést minden esetben a növény csúcsához illesztett mérőeszköz végponttal kiviteleztük, és a leolvasásánál 5 cm-es pontosságra kerekítettünk.

Megállapítások a mérési adatai alapján az első évben

Az első éves hajtásnövekedés a Zalavári kísérleti területen volt összességében a legkisebb mértékű. Ezt követte a Vörsi kísérleti terület, amely összességében ~17%-al haladta meg a Zalavári kísérleti terület hajtásnövekedését. A Kisvásárhelyi kísérleti területen kis mértékkel a Vörsi terület értékei felett, a Zalavárihoz viszonyítva ~20%-al magasabb értékkel mértünk többet, majd lényegesen jobb volt az első éves hajtásnövekedés Aparhanton, ahol már ~32%, és a legkiugróbb Heresznye, ahol ~43%-al haladta meg a Zalavári kísérleti területen mért értékeket.

Az egyes klónokat tekintve az A4A, AF2, AF16 a Heresznyei kísérleti területen produkálta a legnagyobb hozamot, míg az AF18 az Aparhanti kísérleti területen kis mértékkel megelőzte a Heresznyei területen produkált hajtáshossz növekedést.

Az egyes klónokat összehasonlítva a legkisebb növekedést az AF2 érte el az első évben. Ezt ~13%-al előzi meg az AF16, majd ~18%-al az AF18. A legnagyobb összes hajtáshossz növekedést az A4A érte el az első éves korban.

A legfontosabb termőhelyi paraméterek az egyes kísérleti területeken:

Kisvásárhely:

• KTT-CS klíma,
• szivárgó víz,
• agyagbemosódásos rozsdabarna erdőtalaj,
• mély termőréteg (100 cm),
• homok fizikai féleség,
• homok alapkőzet

Zalavár:

• KTT-CS klíma,
• többlet vízhatástól független,
• nem karbonátos lejtőhordalék talaj,
• igen mély termőréteg (180 cm),
• vályog fizikai féleség,
• lösz alapkőzet

Vörs:

• ESZTY klíma,
• időszakos vízhatású,
• agyagbemosódásos rozsdabarna erdőtalaj,
• középmély termőréteg (80 cm),
• homok fizikai féleség,
• talajvíz mélysége 220 cm,
• homok alapkőzet

Heresznye:

• GYT klíma,
• időszakos vízhatás,
• karbonátos lejtőhordalék kombináció talaj,
• mély termőréteg (120 cm),
• homokos vályog fizikai féleség,
• talajvíz mélysége 200 cm,
• lejtőhordalék alapkőzet

Aparhant:

• KTT-CS klíma,
• időszakos vízhatás,
• nem karbonátos lejtőhordalék talaj,
• mély termőréteg (140 cm),
• vályog fizikai féleség,
• lösz alapkőzet,
• állandó glej szint mélysége 200 cm

 Megállapítások a mérési adatai alapján a második évben

A második éves hajtásnövekedés a Kisvásárhelyi kísérleti területen volt összességében a legkisebb mértékű. Ezt követte az Aparhanti kísérleti terület, amely összességében ~11%-al haladta meg a Kisvásárhelyi kísérleti terület hajtásnövekedését. A Vörsi kísérleti területen kis mértékkel az Aparhanti terület értékei felett, a Kisvásárhelyihez viszonyítva ~12%-al magasabb értékkel mértünk többet, majd szintén csak kissé elmaradva az előzőktől jobb volt a második éves hajtásnövekedés Zalaváron, ahol már ~14%, és a legkiugróbb ismét Heresznye, ahol ~24%-al haladta meg a Kisvásárhelyi kísérleti területen mért értékeket. 

Az egyes klónokat tekintve mind az A4A, AF2, AF16, és AF18 a Heresznyei kísérleti területen produkálta a legnagyobb hozamot, míg a legkisebb értékeket az A4A Aparhanton, Az AF2 Vörsön, az AF16 és AF18 Kisvásárhelyen produkálta. 

Az egyes klónokat összehasonlítva a legkisebb növekedést az AF2 érte el a második évben is. Ezt alig, ~3%-al előzi meg az A4A, majd ~16%-al az AF18. A legnagyobb összes hajtáshossz növekedést az AF16 érte el a második éves korban. 

Az első évben a termőhely típus változat még nem befolyásolta jelentős mértékben az egyes klónok növekedésének mértékét, azonban már a második évre ez lényegesen differenciálódott. Az egyes klónoknál mért legkisebb értékek már sokkal jobban szórtak az egyes kísérleti területek között. Megállapítható, hogy a Zalavári kísérleti területen, ahogy a fák elérték a talajvizet, a második évben ez már akkora előnyt biztosított számukra, hogy a második év vegetációs időszakának a végére a növekedésben megelőzték a Heresznyei terület kivételével az összes többi területet. A leggyengébb eredmények a Kisvásárhelyi területen lettek a második vegetációs időszak végére, ahol a homok fizikai féleség rossz víztartó képessége és a második évben jelentkezett kevesebb csapadék már jelentős hátrányt jelentett a növények számára. A Kisvásárhelyi területen igaz, hogy szivárgó víz van, de ahogy az egyes egyedek növekedését térben megfigyelve látható is, keletről nyugati irányba lejt a terület, és a fák magasságán látható, hogy a nyugati felén azonos klónok nagyobb magassági növekedést értek el, mint a keleti oldalon.

A talajvíz hatása, és annak mértéke a Zalavári kísérleti területen is megfigyelhető, ahol nyugatról keletre lejt a terület, és ennek megfelelően a terület keleti harmadában lévő egyedek magassági és vastagsági növekedése lényegesen jobb, mint a nyugati oldalon.

A leghomogénabb adatok az Aparhanti és Heresznyei területen figyelhetőek meg. A Heresznyei terület gyakorlatilag sík, a talajvíz azonos mélységben van, és a termőréteg vastagsága sem változik. A legnagyobb szélsőségek a Vörsi területen vannak, itt a dombtetőkön fele akkora hozamokat érnek el ugyan azon klónok, mint a völgyi részekben. Ez köszönhető mind a többletvízhatásnak a völgyi részekben, és a völgyi részekbe lemosott többlet tápanyagnak is.

A részletes eredmények a melléklet táblázatokban láthatóak.

2.3__Melléklet_Hajtáshossz vizsgálat első év

2.3__Melléklet_Hajtáshossz vizsgálat második év