Levélalak-, és forma vizsgálatok

A levélalak-, forma vizsgálatának célja a morfológiai jellemzők rögzítése az adott klónnál, illetve az átlagos levélméret meghatározása. A levél forma, levélváll, és levélcsúcs jellemzői alapján írhatóak le a levelek. A vizsgálat során a projekt futamideje alatt minden évben vizsgálatra kerülnek a levélalak-, és forma minden egyes klónnál: A4A, AF2, AF16, AF18. A levelek teljes mértékű kifejlődése után június hónapban vizsgáljuk.

Egy-egy vizsgálat alkalmával az egyes kísérleti területeken minden egyes klón esetében 30-30 egyedről veszünk mintát, 5-5 átlagos méretű és formájú levelet. Az átlagos jelleg meghatározása szemrevételezéssel történt. Mintába bele vesszük a csúcshajtás egyes leveleit, az oldalhajtás egyes leveleit, és alászorult hajtásról is veszünk mintát.

A leveleket cm beosztású papíron, friss állapotban állvány használatával befotózzuk. A fotókat ezt követően kiértékeljük, majd a kapott értékek alapján meghatározzuk az átlagos méreteket és formát.

A levélről általánosságban elmondható, hogy egy, „a hajtástengelyen lévő vegetatív, általában lapos, zöld, a fotoszintézisre specializálódott szerv a levél. Mindemellett más levelek is vannak: a lomblevél mellett elkülönítik a szikleveleket, és az al- és felleveleket is. A sziklevél raktározó, vagy tápanyag felszívó és továbbító szerepű lehet. Csírázáskor a talaj szintje fölé kerülve megmaradhat raktározó szervnek, mely később elszárad és lehullik. Ha megzöldül, ideiglenesen a fiatal növény első fotoszintetizáló szerveként működhet. Kivételesen a növény állandó fotoszintetizáló szervévé is alakulhat, pl. egyes Streptocarpus fajok esetében nem is alakul ki más lomblevél. Az allevelek a szár alsó részén, a fiatal hajtáson fejlődnek ki, sokszor pikkelyszerűek, nehezen megfigyelhetők. Földbeli hajtásokon gyakran megmaradók, védelmi szerepűek. Formájuk, számuk lehet jellegzetes. A módosult hajtások egy részénél védelmi és raktározó funkciójuk miatt lényegesek (pl. hagyma pikkelyes allevelei és húsos raktározó levelei). A fellevelek morfológiája egyszerűbb a lomblevelekénél, méretük kisebb, tagoltságuk egyszerűbb. Gyakran a virágok és virágzatok közelében helyezkednek el, sokszor védve azokat, legalább fiatal állapotukban. Ilyen fellevelek a murvalevelek, előlevelek, buroklevelek, gallér- és gallérka levelek. Ezek alakja, megléte, hiánya jellemző. A legszembetűnőbb és a morfológiai jellemzéskor leggyakrabban leírt levéltípus a lomblevél. Három fő része van: a levélalap, levélnyél, levéllemez. Redukálódhat bármelyik, így a levél az alaptípustól eltérő is lehet. Erre jó példa a tűlevél, ahol a levéllemez redukált, a másik két fő rész nem különíthető el. A levéllemez alakjának elnevezése a levél több morfológiai jegyéből tevődik össze (forma, levélváll, levélcsúcs) A. elliptikus. B. fordított tojásdad. C. tojásdad. D. lándzsás. E. vese alakú. F. szív alakú. G. deltoid alakú. H. háromszög alakú. I. romboid alakú. J. félig átnőtt. K. átnőtt. L. összenőtt. M. szálas. N. fonál alakú. O. nyíl alakú. P. kard alakú.

A levéllemez bőrszövetének függelékei, azok sűrűsége, típusa, a levél erezete (villás, hálózatos, párhuzamos, íves, anasztomizáló, stb.) szintén jó morfológiai bélyegek. A levéllemez egészének alakja (ovális, lándzsás, szálas, tojásdad, viszástojásdad, elliptikus, háromszögletű, rombos, stb.) meghatározó leíráskor. A levélváll és a levélcsúcs formája is fontos. A levélváll alakja és a levélnyélhez viszonyított lefutása a levéllemez alsó részét (szíves, vesés, ékalakú, nyélbefutó, stb.), míg a levélcsúcs formája (szálba kihúzott, szőrszerű, lekerekített, csúcsos, kicsípett, stb.) a felső rész szempontjából meghatározó. A levél éle (hullámos, pillás, visszagöngyölt,stb.) és a levélszélének mintázata (ép, fűrészes, fogazott, csipkés, kétszeresen fűrészes, stb.) is fontos ismertető bélyeg.

A levéllemez felülete lehet egységes megjelenésű, tagolatlan vagy többé-kevésbé tagolt. A tagoltság típusa (szárnyas vagy tenyeres) és mértéke (karéjos, hasadt, osztott, szeldelt) alapvető a levéllemez formájának leírása szempontjából. A levéllemez tagoltsága és a levél szélének mintázata

• Levéllemez tagoltság: ép, karéjos, hasadt, osztott, szeldelt (felülről lefelé).
• Levél szélének mintázata: fűrészes, fogas, csipkés, hullámos, ép (felülről lefelé).

A levél lehet egyszerű, ha egy primordiumból kialakulva egy legalább viszonylag egységes levéllemez jön létre. Ha a primordiumon a fejlődés korai stádiumában újabb primordiumok iniciálódnak és ezekből különálló levélkék fejlődnek ki, akkor összetett levélről beszélünk. Az összetettség mértéke egyszeres, kétszeres,sőt akár háromszoros is lehet. A levélkék helyzete alapján a szárnyas és tenyeres (ujjas) összetett levelek különíthetők el. Az előbbinél a levélkék száma alapján párosan és páratlanul szárnyasan összetett leveleket különböztetnek meg.

Egyszerűlevél tagoltsága és az összetett levél A. tagolatlan egyszerű levél. B.-D. különböző mértékben,szárnyasan tagolt levelek (balról jobbra: karéjos, hasadt, osztott). E. tenyeresen (ujjasan) osztott egyszerű levél. F. páratlanul, szárnyasan, egyszeresen összetett levél. G. párosan,szárnyasan, egyszeresen összetett levél. H. tenyeresen (ujjasan), egyszeresen összetett levél.

A levelek a nóduszokon erednek. Számuk azonban eltérő lehet nóduszonként. A levelek elhelyezkedésének mintázatát a hajtástengelyen levélállásnak hívják. A szórt (spirális) levélállásnál nóduszonként egy levél ered. Az egymást követő nóduszokon a levelek helyzete eltérő, de egy spirál mentén rendezett. Ha a lomblevelek a szár alsó, rövidszártagú részén vannak csupán, akkor tőlevélrózsa van, melyek a talaj felületén elterülve találhatók, és a hosszúszártagú részen már csak a szórt állású fellevelek vannak (pásztortáska) vagy a tőkocsányon ülő virágzat (százszorszép). Az egymást követő levelek helyzete közti szög a divergenciaszög, melynek értéke lehet jellemző. Ha 180 fok, a levelek két sorban vannak (disztichia), ami speciális spirális rendezettségként fogható fel. A levelek két sorban lehetnek akkor is, ha nóduszonként kettő levél ered és egy síkba rendeződnek (átellenes levélállás). Ha

a nóduszonkénti két levél által kijelölt sík merőleges egymásra a két egymást követő nódusznál, akkor keresztben átellenes a levélállás. Örvös a levélállás, ha egy nóduszról három vagy több levél ered. Az álörv kialakulásakor a levél méretű pálhalevelek illetve a lokálislevéltorlódások miatt örvösnek tűnő, de a valóságban attól eltérő a levelek rendezettsége.

Az egyik legváltozatosabb morfológiájú, a növény adaptációját segítő szerv a levél. A fotoszintetizáló alapfunkció mellett vagy helyett más feladatok ellátására is módosulhat (pl. víz- és tápanyagfelvétel a gyökérszerű levéllel). A védelmiszereptől (levéltövis) a kapaszkodáson át (levélkacs, levélkekacs) a kiegészítő tápanyagok megszerzéséig (rovarfogó növények változatos csapdái) számos módosulás lehet. A vegetatív szaporodáskor a megmaradó merisztemoidok vagy a könnyen indukálható dedifferenciációjú sejtcsoportok új növényeket hozhatnak létre (viviparizmus). A szukkulensek vízraktározó és a geofiták tápanyag raktározó (pl. hagymalevél) funkciójú levele mellett sok más feladat ellátására specializálódhat a levél. A fellevelek védő, állatokra akaszkodva terméseket elterjesztő funkciója mellett akár repítő készülékké is válhatnak.

A vizsgálat kiértékelése

A vizsgálat során az évente klónonként vett mintákat lemértük, és minden egyes évben táblázatban rögzítettük a mintalevelek szélességét, hosszát, alakját. A mért értékeknek számoltuk az átlagát mintánként, évente, és az öt év átlagában is minden egyes klónra. Az alakkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az AF16 és az AF18 klónok minden esetben teljesen egyértelműen deltoid levélalakkal rendelkeznek, azonban az AF2 és A4A időnként szív alakú leveleket produkál, de ez a levélváll esetenkénti, és kis mértékű eltéréséből adódik. Az öt éves átlagos értékek alapján megállapítható, hogy az A4A klón 12,6 cm-es átlagos magassággal és 13,2 cm-es átlagos szélességgel rendelkezik, az AF2 klón 11,6 cm-es átlagos magassággal és 11,1 cm-es átlagos szélességgel rendelkezik, amíg az AF16 klón 12,1 cm-es átlagos magassággal és 9,4 cm-es átlagos szélességgel rendelkezik, és az AF18 klón 10,3 cm-es átlagos magassággal és 12,7 cm-es átlagos szélességgel rendelkezik. A levélalak tekintetében így megállapítható, hogy alapvető különbség az egyes klónok között, hogy az A4A és az AF2 közel kerekded levéllemezzel rendelkezik, addig az AF16 egyértelműen tojásdad, az AF18 pedig fekvő ellipszis formát mutat.

A részletes adatok az alábbiakban láthatók:

2.4__Melléklet_Fotódokumenció

2.4__Melléklet_Levélaalak-, forma_2020

2.4__Melléklet_Levélaalak-, forma_2021

2.4__Melléklet_Levélaalak-, forma_2022

2.4__Melléklet_Levélaalak-, forma_2023

2.4__Melléklet_Levélaalak-, forma_2024

2.4_Melléklet_Levélaalak-, forma_összesítő